Magyarország erdőségei az I. világháború előtt 7,3 millió hektárt, az ország akkori területének 26 százalékát foglalták el. Trianon után az erdőterület 85 százalékkal, 1 millió hektárra csökkent, és az ország megmaradt területének alig 12 százalékát tette ki. Az erdővel és a fával borított területek növelésének igénye ezért gazdasági, természet- és egészségvédelmi szempontokból már egy évszázada folyamatosan jelen van Magyarországon. Minderre válaszul világszinten is jelentősnek számító erdőtelepítési munka indult hazánkban, és tart napjainkig
Az erdőterület-növelés szempontjából legfontosabb az Alföld fásításának meghirdetése volt, emellett megindult a hegy-és dombvidéki kopárok erdősítése is. Mindez Kaán Károly, a 20. század legnagyobb magyar erdészének nevéhez fűződik, akárcsak az erdők és a természet védelméről szóló 1935-ös törvény megfogalmazása. Az erdőterület növelés és a hazai természetvédelem kezdetei egybeesnek.
Az első lendületet a gazdasági világválság, majd a második világháború megakasztotta, de a ’30-as években megszületett szakmai alapvetések mentén az 1950-es, ’60-as években kiemelt figyelem mellett kezdődött újra az immár nagyobbrészt állami erdőtelepítési folyamat.
A rendszerváltozás után az újra megjelenő magántulajdonú földeken folytatódtak a különböző fásítási programok. 1990 óta a magán erdőgazdálkodók mintegy 200 ezer hektár új erdőt, jelenlegi erdőterületünk 10 százalékát hozták létre.
Hazánkban az elmúlt száz év alatt sikerült megduplázni, 2 millió hektárra növelni az erdőterület nagyságát, így az ország területének egynegyedét valamilyen fás vegetáció, azon belül is mintegy 22 százalékban erdő borítja. A globális folyamatokkal ellentétben Európában, és azon belül Magyarországon az erdők térfoglalása folyamatosan nő, ami jó lehetőséget jelent a klímaváltozás elleni fellépésben.
A hazai erdőtelepítések 100 éves történetét mutatja be A növekvő erdők nyomában című film, amit az Országos Erdészeti Egyesület mutatott be 2018-ban, az Erdők Hetén.
